Spani Feri meséi (avagy a Dobó tértől a Dobó térig, és amiben szó esik a sátrak méretéről)
Háttal nem kezünk mondatot, de most így kezdem: hát, ez a legutóbbi hétvége valami frenetikusra sikeredett. Egerben jártam az Eger Ralin. De nem mint szimpla néző, nem, dehogy. Kedves gazdám, Kristóf neve Tőzsér Á(j)roné mellett szerepelt a nevezési listán. Hogy miért is Á(j)ron, lásd a mellékelt képeket. :) Navigátorkodott rendesen, tanúsíthatom, mert végigautóztam a teljes távot, és nem is eredménytelenül. Lássuk, hogyan is alakult a sorsunk.
Csütörtökön érkeztünk a hevesi megyeszékhelyre, és szombat estig ott rontottuk a levegőt. Szó szerint. Egy Citroën C2R2Max-szal. Felépítettük a szervizparkban a főhadiszállást, intéztük a gépvételt, átbeszéltük a pályákat. Összesen 4 pályán (1 speciális és 3 gyorsasági) 7-szer rajtoltunk, a teljes versenytáv 288, a gyorsasági szakaszok hossza 72,6 km volt. Pénteken délután indultunk a S&T-matricákkal gazdagon feldíszített autóval Eger központjából, a Dobó térről. Csak merész álmainkban gondoltunk arra, hogy a verseny végén is jelenésünk lesz. Á(j)ron még csak ismerkedik az autóval, Kristóffal sem ment egy pályabejáráson kívül többet együtt. De lássuk csak sorjában, mi és hogyan történt.
Pénteken a rajtceremónia után az Egerszelók–Eger közti ún. SuperSpeciált tudtuk le különösebb gond nélkül, a pozíciónk egész jó volt, elsőre kimondottan remek. A hangulat kiváló, irány a parc fermé, gurulunk is a S&T Canopro Elite sátor alá. Apropó sátor, Kristófot megkérdezték, milyen sátrat ajánlana egy autóversenyzőnek. Röviden összefoglalom hát a választ. Kezdve onnan, hogy ismereteim szerint az autóversenyzők túlnyomó része a 6x3 méteres sátrat részesíti előnyben, már megtanultam a hosszú évek során, hogy ez a típus 18 négyzetméteres alapterülete ellenére sem a tökéletes szervizsátor.
A 6 méteres hosszal éppenséggel az égvilágon semmi probléma nincs, de a 3 méteres szélesség már édeskevés arra az esetre, ha az ember szerelni is szeretne a sátorban. Ha valaki aláfekszik az autónak, akkor kilóg a lába a tető alól és nem lehet kényelmesen körbesétálni az autót, ha rajta vannak az oldalfalak. Ekkor jön az újratervezés, amikor elkezdünk gondolkodni azon, hogy akkor mégis melyik lenne a legideálisabb? Természetesen sokszor végigfutottuk már ezt a kört, így van róla némi elképzelésem, hogy mit kereshet egy autóversenyző.
A 4x4 méteres egy jó alapgondolat. Az alapterület már majdnem ugyanaz, mint a 6x3-asnál és ráadásul elég széles, elég hosszú ahhoz, hogy egy autó kényelmesen beférjen alá, és talán még körbe is tudja sétálni az ember.
A 6x4 méteres már ennek a továbbgondolt változata. Ennél a méretnél már a hossz tökéletes, a szélesség pedig súrolja annak a határát. Ráadásul köztes láb sincs, így ha középre áll az autó, akkor könnyedén nyitható az ajtó, nem kell játszani a láb miatt, hogy hova álljon pontosan.
A 8x4 méteres Canopro Elite pedig a ralikrosszosok igazi kedvence. Érdemes csak megkérdezni Nagy Attilát vagy éppen Kovács Marcellt. Már mindketten használják legnagyobb megelégedésükre. A szélesség persze itt sem változott, de a hosszt tekintve, már táncolni lehet. 32 négyzetméternyi tömör élmény.
A fenti „szernégyes” kiosztású sátrakkal egyetlen probléma van, mégpedig az, hogy szállításkor kalkulálni kell az összecsukott állapotban is 2 méteres magassággal, továbbá az Elite atombiztos minősége miatti megnövekedett tömeggel.
És végül a legajánlottabb sátor szintén a Canopro Elite típusból kapható, ez pedig nem más, mint a 6 méteres hexasátor. Minden szempontból a legideálisabb választás autóversenyzőknek, miután az átmérőjének köszönhetően tökéletesen körbejárható az autó, mindenki kényelmesen elfér alatta-mellette. Ha tehetném, minden szervizparkot 6 méteres hexasátorral pakolnék tele. De konkrétan bármelyik sátor tökéletesen megfelel a célnak, csak némi kompromisszumot kell kötni. Azt pedig igazán megéri, ha az ember szeretne biztonságos pavilont a feje fölé.
De térjünk vissza a versenyre. Szombaton rögtön az első gyorsaságin (Egerbakta–Pétervásári elág.) „elhagytuk” a kipufogót. Gondolhatjátok, mit röhögtem, amikor már az etapon elöl Á(j)ron üvölt, hogy jobbra, balra, előre, hátra, hátul meg Kristóf lóg ki a kocsi alól, és szentségel, mert forró a cső. De összedrótozták, így mehettünk tovább. A következő mért szakaszon (Parádsasvár–Szuha–Mátraalmás, ez mondjuk annyira nem Eger) bal hátsó defekt, azzal kellett elérni a célt, de hogy a délelőtt ne legyen teljesen komfortos, az elektronika is beleszólt az életünkbe, a következő gyorson (Verpelét–Egerszalók) 4000-es fordulatnál semmi estre sem volt hajlandó továbbpörgetni a motort.
Jött a megváltás, a szervizpark. Köszönet a csapatnak, hogy mindössze 45 perc alatt rendbe hozták a négykerekűt, így a maradék versenytávot pár hibától eltekintve legalább technikai probléma nélkül megoldottuk.
A vége az OB Ralley2-es osztályban összetett negyedik, kategória harmadik hely lett. Mehettünk újra a Dobó térre, részt vehettünk a díjátadáson. Elsőre csak gyakorolni, tanulni akart a páros, de még az összeszedett 10 másodperces büntetés sem jelentett gondot, nem osztott, nem szorzott. Meglett a dobogó! (Videókat itt találsz!)
Egyetlen nem éppen apróság az, ami szemet szúrt. A nap vége felé egyre több csatangrészeg embert láttam letántorogni a pályáról, de egyik másik „staff” is elég ocsmányul nézett ki. Kérdem én, egy olyan rendezvényen, ahol a közlekedésbiztonsági kockázat igencsak jelentős, ez hogy engedhető meg egyáltalán?
Ugye nem te voltál az egyik közülük?